Büszke vagyok, de nagyon :)

ELKÉSZÜLT A NAGY MŰ!

Mérés, tervezés, szabás, fércelés, sok sok varrás és himzés után, végre kezemben tarthattam a végeredményt, és olyan boldog voltam hogy madarat lehetett volna fogatni velem :) :) :).

Életem első Komoly munkája.

  A mentálon, a vizsgadolgozatom alig alig kerekedett ki, mivel nem birtam megbirkózni a projekttel (de hiszen tudjátok). Tervezni, felmérni, aztán megint tervezni, kis lépésekben haladni, és nem látni a végét, csak nagy sokára....... hát ez nem volt az én műfajom. Mostanig!!! :)

Nem mondom, amig csak igy nézett ki, elég sokáig ült egymagában, néha hetekig rá se néztem, bevallom, ha nem kérésre készitem csak úgy magamtól állok neki, háááát.......

de mikor már kezdett alakulni és formát ölteni, .......... egyszercsak MEGLETT! :)

Köszönöm, Norbi a megrendelést, rengeteget tanultam ebből a munkából, köszönöm a bizalmat, azt hogy rám merted bizni a vaskalapos székely fejed fejfedőjét :).

Egy kis ősz

A csüngőim otthonra leltek

Jó ideje már bosszankodom hogy soha nem találom az ékszerládikóban elrejtőző fülönfüggőmet, amit  éppen akkor fel szeretnék tenni, vagy ha meg is van tuti biztos jön még vagy hat vele ami történetesen belegabalyodott, és hát az összeset mégsem tehet fel egyszerre. 

És hát amikor már már feladtam egy ötletes tartó megvalósitását, megérkezett a válasz a problémámra.........

Vettem hát egy reszelőt mert hogy a régi jó zöldségreszelőmet mégiscsak sajnáltam feláldozni, lefestettem fehérre, itt ott egy kis ezüstöt is adtam hozzá, hátha antikosabb lesz egy kicsit, és tádáááám, 

ez lett belőle.

Innen ihletődtem (http://hungarianprovence.blogspot.com/search?updated-max=2011-09-28T09%3A31%3A00%2B02%3A00&max-results=7), érdemes szét nézni,  hiszen fanatisztikus dolgok vannak, ezen a blogon.

Az idén nyáron Hajnácska is volt táborba, aminek én módfelett örvendeztem :)

Egy nappal később tudtam megérkezni, mert a párocskámnak szülimagja volt és azt nem hagynám ki a világon semmiért, de volt már ágyikóm, sőt lett később kettő is :))).

Sajna olyan fáradtan kezdtem a szabadságom, hogy lelkiekben és munkakedvben csak az utolsóelőtti nap tudtam igazán megérkezni. 

Na de a közös munka nem maradt el, igy született ez a székpárna Adélnak, amit csupa szivvel lélekkel, vért izzadva :), (Hajnát ugyanis a közös simogatás közben összekarmolásztam, bocsika) csibáltunk.

És a fizettség érte nem maradt el, hiszen látjátok hogy mosolyog?!

Lila

Mostanába kedves szinem a lila. Ha visszagondolok hogy valamikor réges régen (a világnak kezdetén :) ) nem voltam hajlandó csak barnába meg feketébe járni, no meg esetenként sötét zöldbe, hát úgy érzem sokat fejlődtem. 

Varrtam, sokat

Kedves barátnőm új otthonába látogattunk el, neki készült ez a párna.

Gézre tettem egy vékony réteg gyapjút,igy készült a nemez, amiből kivágtam a formát és négy oldalról összevarrtam.Noha idegenkedtem a szabás varrás fogalmától, nem is lett rossz :).

Érdekessége még hogy eredetileg sötétitőnek készült a nemezlap.

Szülimagi ajándék a páromnak

Ezt a malmot még a tavaly készitettem és noha azóta már számtalaszor használtuk, el is felejtettem hogy ezt is megmutathatnám. Olaszka juttata eszembe, és hát remélem ad némi ihletet neked is.

És hát az ez évi nemezajándék......

 Büszkék vagyunk rá!