Az idén nyáron Hajnácska is volt táborba, aminek én módfelett örvendeztem :)

Egy nappal később tudtam megérkezni, mert a párocskámnak szülimagja volt és azt nem hagynám ki a világon semmiért, de volt már ágyikóm, sőt lett később kettő is :))).

Sajna olyan fáradtan kezdtem a szabadságom, hogy lelkiekben és munkakedvben csak az utolsóelőtti nap tudtam igazán megérkezni. 

Na de a közös munka nem maradt el, igy született ez a székpárna Adélnak, amit csupa szivvel lélekkel, vért izzadva :), (Hajnát ugyanis a közös simogatás közben összekarmolásztam, bocsika) csibáltunk.

És a fizettség érte nem maradt el, hiszen látjátok hogy mosolyog?!